Időről időre átköltöztetem a varrósarkomat a lakás különböző pontjaira. Most az előteret vettem célba. Soká sötétedik, ott meg tovább világos van, mint a lakás más részein és nem is zavarok annyira, mint pl. a lányaim szobájában. A férjemnek előre jeleztem a változást, mert a tapasztalataim azt mutatják, hogy ez-az időről-időre heves érzelmeket kavar a kicsi lelkében :D Hadd kavarjon :D, ezt a pakolászós hajlamomat már ismerhette nálam 23 évvel ezelőtt is! Azóta ismerem őt. Egy fél élet! :D Jó ... egy negyed. Szóval a drágám most nyugodtan vette tudomásul az újabb költözést :DDD
A nagy pakolászás közben számba vettem az anyagjaimat és találtam egy csík zöld filcet. Valamelyik újságban egy mellékesnek tűnő képen meg láttam valamikor egy hasonló százlábút. Összekattant a kép és a testet gyorsan összeütöttem két seprűhúzás között, hamár olyan könnyen elérhető az előtér kuckómban :) A többi az este készült hozzá és mellé. Még keresem a nekem való babát, de szerintem valamilyen pufi fajta lesz az. Ez majd később kiderül. Minél később, annál jobb talán. Egy régi vers jut erről eszembe:
" Ha elindulsz Ithaka felé, válaszd hozzá a leghosszabb utat..." Jó tanács ez annak, aki szeret utazni és persze varrni.
Akkor most mutatom a legújabb babámat. Még van rajta gyakorolni való, de élőben egyszerűen meg kell zabálni! :D
Nagyon jó ötlet ez a százlábú! :o)) A babád pedig nagyon aranyos lett, igazi ringatni való!
VálaszTörlés