Hogy már milyen régen szerettem volna ezt is kipróbálni! Elsőre egy nem teljesen saját ötletű cica született meg, majd követte egy maci. A gyerekek? Igen, nekik is tetszik! Azt hiszem sok ilyet kell majd nekik is készítenem. Én meg nagyon örülök :D Először arra gondoltam, hogy ezeket most géppel varrom körbe, de szerencsére sikerült meggyőznöm magam, hogy maradjak a jó öreg pelenka öltés mellett. Hozzám ez áll közelebb. Még kisiskolás koromban volt egy nyugdíjas igazgatónőnk, aki a napköziben ügyelt ránk. Volt neki egy varázslatos kis műhelye. Emlékszem ujjbábokat készítettünk, bőrből kulcstartót és varrtunk egy óriási faliképet úgy, hogy maradék fonalakat öltögettünk fel a kifeszített kereten belül. A keretet két székre fektettük. Az egyik gyerek felülről szúrta le a tűt, a másik meg -én :D- alul elbújva várta, hogy lentről felfelé folytathassa az akciót. A kisikolás éveim legszebb emléke volt, mire ez a kép elkészült. Egy baromficsalád volt a témája. Még most is látom, ha behunyom a szemem. Igen, ő is felelős a filcmániámért - azt hiszem- Mit is mondjak? Köszönöm neki.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése